Községünkről

Heves – Ivány területe a múltban nem tartozott a Jászsághoz, sőt még Szolnok megyéhez sem, hanem egy másik, legrégibb megye, Hevesújvármegye települése volt, közvetlen Apáti szomszédságában.
A legrégibb történelmi adat Heves – Iványra vonatkozóan abban az okmányban fordul elő, melyben II. András király 1234-ben – tehát még a tatárjárás előtt – az Aba nemzetségbeli Demeter mesternek 3 helységet adományoz, amelyet a hevesi várispánság köteléke alól felment. Az adománylevélben még Ivan – föld néven olvasható.
A további időkben Heves – Ivány nemesi családok birtokát képezte, tehát lakosai jobbágyok voltak. A Palóczy grófok 1421-ben kapták, s vezettettek be Heves – Ivány birtokába, majd 1527-ben, amikor a Palóczy Antal meghalt, testamentumában az egri Káptalanra hagyta. A török hódoltság kezdetétől Heves – Ivány is a környező falvak sorsában osztozott. Elhelyezkedéséből adódóan nagy veszélynek volt kitéve, mivel beleesett a Szolnok – Eger között hullámzó hadak útjába, így az átvonuló csapatok minden sarcolása érintette. Ez a mai napig történelmi nevezetességű földút, mely a „Császár útja” néven vált híressé.
A falu az 1680-as tatár betöréskor pusztult el végleg, ezt követően nem telepedik újjá. 1714-től az egri káptalan egy-egy évre bérbe adja a pusztát az apátiaknak.
1717-ben a Jász-Apáthiak bérbe vették Heves-Ivány földjét. Időközben a pusztára már Kisér is igényt tartott volna. 1750-ben, mint lakatlan, puszta területet az apátiak - a kiskunsági Matkó- és Kömpöc - pusztákért cserébe - megszerezték a káptalantól. Apáti jó ideig csak szántónak, kaszálónak használta a területet, majd a XVIII. század végén megkezdte benépesítését. Ivány határát 1855-ben Apátival együtt végleg tagosították, s ez lehetővé tette a tanyavilág kialakulását.

1905-ben épült az első tanyasi iskola.

Közigazgatásilag 1950-ben vált önálló településsé, de hosszú ideig mégsem lehetett valóságos falunak tekinteni, mivel lakossága a határban szétszórt tanyákon élt. A falu központja az ún. telek nevű határrészen alakult ki, ahol korábban is állott Heves – Ivány község, s mivel ekkor már a Jászsághoz tartozik, ezért a Jászivány nevet kapja. 1975-ben Jászapáti társközségévé vált, majd 1991-ben ismét visszakapta önállóságát, kialakította intézményeit. Jelenleg is aktívan működik a helyi községi könyvtár és különböző rendezvényeknek ad otthont a Művelődési Ház
A község megalakulásakor a lakosság száma 1131 fő, ez a szám napjainkban csupán 410 fő körül alakul. A település lakosságának zöme hagyományosan a mezőgazdaságból fedezte szükségleteit. Az 1950-es években az itt élők, gazdálkodásuk könnyítésére, szövetkezni kezdtek. Közösen használták az eszközöket, osztoztak a földeken. Így alakult meg a Szabadság Tsz, melyet 1976-ban beolvasztottak a jászapáti Velemi Endre MgTsz-be. Ez utóbbi 2000-ben váltott szervezeti formát és nevet és immár Jászapáti 2000 Mezőgazdasági ZRt néven működik, továbbra is munkahelyet biztosítva a településen élőknek.

Értékeink:

Jászivány régészeti lelőhelyekben nem igazán bővelkedik, bár a környéken feltárásra kerültek szarmata és római kori leletek. A település több pontján találhatók régészeti érdekű területek, melyek közül 27-et a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Regionális szervezete, melyek közül a régészeti lelőhelyek ex – lege védettséget élvez. Szintén ex – lege védettségű a település területén található 6 db kunhalom:

-      Nagy – gyep halom
-       Papp – dűlő II.
-       Dósa – dűlő I.
-       Barattyús I.
-       Gólya – dűlő
-       Belterületi halom

A belterületi halomra épült a település temploma.

A templom romjai is mint nagy kőhalom, melynek eltakarítására a későbbi birtokkiosztás után került sor. A jó állapotú, használható terméskövet Jászapátira vitték, s a templom körül kerítést építettek belőle. Az elpusztult templom helyére 1779-ben kőkeresztet emeltek. A kereszttől nem messze egy harangláb állt, melyet a nap három főszakaszában meghúztak. Később ez a harang került fel az új templom tornyába, s ma is kis harangként működik. A templom romjainak eltakarítása után művelésbe vették a község helyét, a templom helyével együtt.

Az új templom építésében kiemelt szerep jutott Vincze Ferencnek, aki helyi lakosként igen elszánt volt abban, hogy a régi templom helyén egy új álljon. A népi emlékezet úgy tartja, hogy ebben lányának látomása is sürgette. Amikor a kislány kora reggel kiment, nagy fényességet látott az egykori templom helyén. Szaladt édesapjához, hogy jöjjön, mert ott nagy világosság van, de az apa nem látott semmit.
Vincze Ferenc elhatározását tett követte, erős akarattal, nem kevés munkával és kitartással fogott hozzá a templom építésének megszervezéséhez, melynek hatására a hevesiványi lakosok körében is mozgalom indult a templom felépítésére. 1927-ben megkezdték a tégla készítését, égetését, kutat ástak a víz biztosítására. A tégla égetéséhez szükséges szalmát a gazdák adták. Az épülendő templom alapjának a Teleki - dűlő adott helyet. A korábbi tervekkel ellentétben az épülő templom nem a régi templom helyére került ugyan, de a szentély helye azonos lett. Az építéshez szükséges terméskövet Gyöngyösről vasúton hozták vagonokban Jászapátiig, onnan pedig kocsikkal szállították ki Hevesiványra. Az építéshez kb. 964 mázsa terméskövet használtak fel. A toronyra kovácsoltvas – kereszt került. 24 darab 3 méteres templomi padot hoztak, melyet többen megváltottak. A templom egyéb berendezési tárgyait a gazdák fizették. A legnagyobb adomány az oltár, a szentély 3 ablaka és a Jézus Szíve szobor volt. Szintén adományozásból gyűltek össze a kegytárgyak, a stáció képek. A régi templom lerombolása után mintegy 400 évvel, 1930. június 29-én szentelték fel a község új templomát, mely a község szívében állva ma is várja a híveket. Az újonnan felszentelt templom építtetőjének munkáját 1942. augusztus 13-án XII. Pius pápa kitüntetéssel ismerte el.

A címer, mint a település jelképe

A címer, mint a település jelképe, követi a Jászok hajdani címereit.

A jásztelepülések ősi címereiben dominált a kék máz, címerképként majd mindegyikben fellelhető a jászok szimbóluma, a Jászkürt. Jászivány bal harántosztott címerpajzsán a kék szín mellett megjelenik a zöld bevonat, utalva a község mezőgazdasági jellegére, valamint az Alföld nyújtotta természeti kincsekre. A jászkürt melletti zöld mezőben lévő címerkép, a keresztes lobogót tartó bárány, utal a település nevére, mint Keresztelő Szent János attribútuma és hirdeti a kereszténység, valamint a katolikus vallás jelentőségét a jásztelepülések kialakulásában, fennmaradásában, függetlenségük megőrzésében.

Vállalkozási tevékenység csak kis mértékben van jelen a település életében, mely többnyire mezőgazdasági jellegű (állattenyésztés és növénytermesztés).
Az egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalkozás ( Jászapáti 2000 Mezőgazdasági ZRt.) még ma is sok helyi lakosnak biztosít munkahelyet. Jászivány külterületén, a Görbe - majorban található juhtelep, valamint a település belső határában lévő szarvasmarha – hizlaló tele. A Görbe - majornál megtalálható a nádfedeles hodály és néhány gémes kút. A major a „Görbe” elnevezést annak köszönheti, hogy a már meglévő épület mellé egy másikat is építettek, de a tervekkel ellentétben nem az első épület vonalát követi, hanem eltér attól. A mesterek a két építmény közötti részt összetoldották, egy görbületet építve az istállók közé.

A Görbe – major előtt fekvő nagy kiterjedésű szikes – zsombékos terület a Csukás nevet kapta, mivel annak helyét egykor csukában gazdag tó borította.